Szeretni és szeretve lenni. Nagyon fontos. Hogy tudj szeretni, az a legfontosabb. Ha szeretsz, ha tudsz magadból adni, akkor kapsz is. Ez a dolgok rendje! Néha ez az életem során nagyon felértékelődik. Szeretettel és szeretetben élni a legfontosabb a világon. Az összes többi ettől függ. A mai gondolataim nem csak a jelenlegi élethelyzetem ihlette, hanem az is, hogy tetszik az írásom egy férfinek, akinek 43 éve voltam a tanító nénije. Megölelném egyszer, hogy emlékszik rám, hogy most is szerető gondolatai vannak rólam. Elmondanám neki, hogy, én is szeretettel emlékszem arra a visszahúzódó, félénk kisfiúra, aki voltál.

Nagyon sok szeretetet fognak az érzékelőim! A család, akik mellettem állnak. Megteszik a lehetetlent is értem. Nem csak a közeli, hanem egész távoli rokoni kapcsolat is siet, hogy támogasson, mellém áll, hogy segítsen. Csak úgy egyszerűen, semmi sallang, vagy lelki-fröccs. Sugároznak és kész. Szeretnek és én is szerethetem őket.

A barát, aki kitárja a szívem. Aki csak van és megtart. Aki meghallgat és elfogad. Akinek így vagyok jó. Aki elhiteti velem, hogy erős vagyok és kedves. Ó, hogy mennyire fontos, hogy én is szerethetek valakit!

A barátnő, aki figyel és követ. Aki osztozik örömben és fájdalomban. De sosem ostoroz, nem kritizál. Aki velem van, amikor kell egy kedves beszélgetés. Él velem, hogy ne legyek egyedül a szabadságomban. Megmutat és támogat.

Az ismerőseim. Akiknek mindig van néhány kedves szavuk, mosolyuk nekem! Visszanevetnek rám és én is nevethetek rájuk. Akiket jó, hogy megismerhettem, mert olyan sokat adtak nekem. Boldogabbá tették az életem.

Az ismeretlenek. Mindig találkozunk új és új emberekkel. Lehangoltan válogatok az üzletben és akkor rám mosolyog valaki. Attól már jobb lesz kicsit. Aztán amikor segít valaki az ügyemben. Csak úgy egyszerűen, mert ő olyan, mert ő tud.
Én is szeretlek Benneteket!