Mikor mi inspirál, mindig más az, ami írásra buzdít. Inkább a múzsám, de ha ő távol marad, akkor is van ösztönzés. Most a keringő, a dallam, Chopin. Talán, mert kinn is esik! Napok óta valami elvetett mag növekszik bennem. A saját sors fontossága. Mintha messze nézve nem lenne minden egyformán fontos. Vannak lépcsők, melyeket megugrunk, sikereket érünk el. Vannak olyanok is, amik kimaradnak. Hogy mire fókuszálunk, az teljesen rajtunk múlik!

Az élet végtelen variációjából miket tartunk meg magunknak nagyon sok mindentől függ. Hiszem, hogy mindenki határtalan lehetőségek között halad. Aztán néha megáll és él vele, máskor meg elmegy mellette. Család, karrier, egzisztencia, érdekes helyzeteket teremtenek. Mi pedig ingázunk ide-oda ezek között. Mikor melyiknek adunk elsőbbséget! Van, amikor meg is követelik helyzetek, hogy valamire teljes fókusszal legyünk, akár a többi hátrányára.

Egy beszélgetés újakat mondott nekem erről. A saját sorsom feszegette. Mennyire élem meg a saját sorsom? Van egyáltalán saját sorsom? Biztosan van? Csupa kétkedés lettem ezzel kapcsolatban. A saját sorsomban ugyanis van egy tisztázatlan pont. Egy nagyon lényeges része a saját sorsomnak, ami még igényelne egy tisztázó beszélgetést. De az sosem fog megtörténni, hiába a gyökereim érinti! A talajt, amiből kinőttem, amiből táplálkoznom kellett volna. Talán, hogy ne legyek az érdekes növény, aki önmagát kell, táplálja, mert gyökértelen.

Az a beszélgetés megmutatta nekem, hogy nincs az a siker, ami pótolhatná, értelmet adna helyette, a saját sorsom megélése a legfontosabb. Ma még nem tudom, hogy tisztázó beszélgetés nélkül a saját sorsom mennyire teljes. Mások helyett semmit sem tehetek, magammal már rég megbeszéltem azokat a dolgokat. A másik oldal pedig sosem fog már szembe nézni önmagával, egyre kevesebb az esély. Vajon ez a saját sorsomban mennyire fontos?

Keringő az esőben. A szép dallam és a tánc, nagyon kellemes. A víz az élet bölcsője, táplál és életben tart. Melankolikus és szomorkás, de tánc és éltető. A saját sorsom.