"Buddha azt mondja: úgy mozogj az életben, mint egy méh - örvendezve, ünnepelve, táncolva, énekelve - egyik virágról a másikra. Legyen mindenről saját tapasztalatod, mert csak tapasztalatokon keresztül lehetsz érett. De ne birtokolj semmit és senkit, ne ragadj le sehol. Áramolj, mint egy folyó - ne légy állóvíz. Belül - természetesen - telepedj le, nyugodj el, kristályosodj ki, de kívül maradj egy vándor."

- Osho

Derült égből villámcsapás. Néha ilyen az élet! Az Osho Zen Tarot nem a jövőmre tesz utalást, hanem a jelenemre. Szórakoztató elfoglaltság, mély gondolatok születnek utána. Mindent a helyén kell kezelni! Az elvakultság, a mértékek felborulása, csak még nagyobb zavart okoz. Ha úgy nézek a dolgokra, megérzésekre, jelekre, ahogyan az életemben elfoglalt helyük van, sok bölcs lépés megszületését okozzák. Figyelek a mértékre és eszemben sincs görcsösen reagálni az eredményekre. Egy barátnőm csevegés közben kért, neki is húzzak egy lapot. Nem tettem meg. Nekem teljesen mást mondana, mint neki. Az üzenet nekem szólna és nem neki.

Egy-egy lap, a hozzá tartozó történettel, elszórakoztat, mögé nézek, és megkeresem a nekem szóló bölcsességet benne. Mindig van. Más oldalára fordítja a figyelmem az életemben, mint a megszokott sémám. Néha nagyot derülök azon, hogy vajon miért is nem láttam eddig azt, ami kiszúrja a szemem?

A ma reggeli lapom nagyon meglepő egy ilyen letisztult, megvilágosodó életszakaszban, de látok benne mégis hasznosat magamnak. Egy villámcsapás szerű esemény néha sokkal előrébb vihet bennünket, mint a kis lépések. Persze, kemény lecke! Van azonban, amikor nem értünk a kicsi leckékből, a finom fricskákból, az apró jelekből. Ilyenkor aztán, ha a sors jól odavág, kidob az ablakon, átmegy rajtam az úthenger, fejemre esik a tégla, akkor végre sikerül a célra fordítani a tekintetem. Osho üzenete bájos egyszerűséggel elmagyarázta nekem a villámcsapás értelmét.

Sok éven át éltem, mint egy tó. Hangtalan néma, tükör sima vizemen vittem a csónakokat. Lubickoltak a vizemben, tápláltam sokakat a halaimmal, vittem a terheiket a hátamon. Aztán megtanultam áramolni, mint a folyó. Új vizek, új tájak, és új hajók jöttek. Elhagytam a birtoklás kötöttségét, nem ragadok bele semmilyen mocsárba. Ettől pedig nagyra nyílott a látóhatár! Sok új tapasztalat, élmény, sok új érzelem jelent meg. Ma gyermeki ártatlansággal figyelem a külvilág reakcióit erre! Másképp nem is lehet, mert néha szinte sértő! Miért bánt másokat a szabadságom? Csak felmerült bennem egy szép zarándokút terve és hihetetlen ellenállást váltottam ki. Szóval, ne görcsöljetek! El Camino terv és szándék, nem indulok holnap!