aranyba márt a déli fény,
megolvad bennem a világ
szívem ütemre lüktet,
mint messziről hozott dallam

pipacs lobban, vörös sóhaj,
kék búzavirág rebben,
kalászok közt
kacag a nap

kamilla csókja
szirmon suhan,
fűszagú szél
bőrömhöz simul
mint az éjjeli leheleted
végigszántja a testem árkait

látóhatáron
álom lebeg,
most vagyok,
nincs más,
csak ez a színnel telt perc

vérem perzsel,
belém olvad a nyár
lüktető képek
szétáradó szelídség

út mentén kokárdavirág
hintázik a szél tenyerén,
csöndes szóval
fülembe súg
valamit a nyár titkairól

ég sima, kék
bárányfelhő sincs
csak a fény
mint takaró,
átölel és ringat
nem ereszt
soha már