Régen láttuk egymást. Sok a közös régi emlék, de hosszú időre távol kerültünk egymástól. Nem ez volt az első kérdés, de elég hamar kibukott belőle. Az ő hivatalos státusza, házas, tehát nagyon fontos meghatározni engem is. Izgalmas helyzet. A ma társadalmi meghatározása, ki mennyit tud másokról? Mit tudsz a körülötted élőkről, milyen celebeket követsz és más ehhez hasonlók? Ez a mértékegység. Kicsit bántott, hogy aki ismer, legalább is, ismert, miért néz rám olyan szánakozón, amikor kiderül, semmilyen aktuális tévésorozatnak nem vagyok követője?

Van saját véleményem ezekről a kérdésekről. Nagyon hosszú időt éltem kapcsolatban, és van már tapasztalatom az egyedüllétről is. A címben szereplő kérdéssel azonban, komoly gondjaim vannak. Mit válaszoljak erre? Hogyan reagáljak arra a szánakozó tekintetre? Válaszolni illik, ha kérdeznek, vagy talán mentegetőznöm kellene? Mit vár tőlem? Hisz én sem kérdeztem meg a szóáradat után, miért nyilatkozol úgy a tárasadról (szerelmed, gyerekeid apja, életed értelme…), mint egy csőlakó analfabétáról?
Kapcsolatban is élhetnek végtelen magányban, és egyedül is lehet szép és tartalmas életem. Nem is ez a része indította el most a gondolatokat! Hogyan tud valaki a mában tartalmas életet élni, ha állandóan a mások élete a témája? Mikor ápolja a saját lelkét, ha a körötte élőket osztályozza? Mikor fejleszti a személyiségét, ha mindenféle celeb-pletykák adják a mértéket? Semmi értelme magamat másokhoz hasonlítani, hisz egy egyedi entitás vagyok. A magam fejlődése, amit követhetek, és van értelme ezzel foglalkoznom.
Minden embernek szüksége van énidőre, önmagával való törődésre. Ez sok idő egy rohanó, munkával és kötelességekkel terhelt világban! Különben is, felelős önmagamért vagyok, senki másért. Az egészségem érdekében sok mozgásra van szükségem, nem tudok tehát sorozatokat nézni. Olvasok, rendben tartom a dolgaim, vannak kulturális programjaim, mikor figyeljem a sztárok életét?

Szóval, köszönöm jól vagyok! Élem a saját életem, amit senki máséval nem cserélnék el. Ez az élet pontosan rám van szabva! Az én testemre, lelkemre, ambícióimra és igényeimre. A tiéd biztosan szűk, vagy bő lenne valahol! Aztán cipelhetném a varrónőhöz, hogy szabja rám!