a nyár csak suttog
napfény tüze vállamra hajol
fodros ruhám alá
kacagva bújik a szél

szalmakalapomon
muskátli nevet
piros derű az erkély peremén
onnan figyelem a zajt,
melyet békévé csitít a szemem

lépteim árnyéktalanak
szomjamra citromos derű
szelíd fű cirógatja talpam

a nyár ecsetet tart ma is,
kéket álmodik égre,
arannyal simogat mezőt
zöldet harap a domb ívébe
s ott, egy kolomp hangja ringat

sárga virág borzong a fényben
csak a blúzom marad hófehér
ledér szellő játszik hajamban

kosaram cseresznyét rejt
nyarat, maréknyi édes emléket