Vannak eltéphetetlen kötelékek.

Nagyon utáltam a közös meditációk alatt, amikor elhangzott az „engedd el” kérés. Néha nem tudtam, hogy mit. Néha nem tudtam elengedni azt, amit akkori hitem szerint kellett volna. Emlékszem, hogy egyszer meg is szólaltam: nincs már semmim, mit akarsz még? Tudom, abban az évben év végén meg is kértek a csoportban egy összegzésre.
Lehet, hogy egyszerűen csak nem hiszünk eléggé önmagunkban. A mai eszemmel, sokkal inkább ezt gondolom erről a kérdésről. Sokat változtak az emberi kapcsolataim az elmúlt években. Soha nem parancsszóra vagy akaratra. Sokkal inkább csak mentek a maguk útján.
Persze, befolyásoltak a külső hatások! Bizonytalanságomban számított minden információ. Amikor döntöttem egyes szituációkban, ott volt a mások véleménye is valahol.
Idővel aztán letisztultak a dolgok. Érzelmek, kapcsolatok, hozzáállás és hatásmechanizmusok. Újabban kemény tapasztalatokat szereztem az „ elengedettekről”. Kósza, semmi viszonyokról derült ki, hogy keményen időt állók. Nem is tudom, mit is engedtem el valójában? A kit, az egyértelműen helytelen megfogalmazás. Az érzelmi életünk nem sárkányeregetés, hogy csak elengedem a madzagot, és kész!
Engedd el! Hát, engedd el a kemény agyalgatást a mindennapokban! Engedd el a kétkedést és bizalmatlanságot! Engedd el a félelmeid és a hitetlenkedést! Engedd el a harcot és a küszködést!
Bízz önmagadban és a többi emberben! Hidd el, hogy ez az út a tiéd! Hidd el, hogy mindenki csak éli a saját életét, és az soha nem ellenedre van!
A leghatározottabban a harcot engedtem el. Nem küszködök, hanem csak élem az életem, hagyom a dolgokat a saját ütemükben fejlődni. Elfogadom, hogy minden a javamat szolgálja, és nem bántani akar bárki is, hanem csak a saját ütemében járja az útját. Azóta az emberi kapcsolataim is sokkal egyszerűbbek lettek. Hagyom eltávolodni, aki menni akar. Türelemmel veszem a velem maradók ütemét. Büszke vagyok a különleges és tartalmas emberi kapcsolataimra. Képes lettem meglátni a jót másokban és elfogadom a felém áradó érzelmeket. Van szabad akaratom, én is távolodok, ha nekem más az elképzelésem. De soha nem harccal és haraggal.

Vigyázzatok! Most azt látom, hogy akiket a kardoskodók szerint el kellett engednem, azok a legtartalmasabb kapcsolataim! Túlélték a vihart és maradtak.