Élünk. A magunk világában és ütemében. Kapirgálunk a magunk dombján. Örvendünk a kicsi kincseinknek. Jóban vagyunk testünkkel és lelkünkkel. Élünk, és kicsi önös világunkban tesszük, amihez kedvünk van. Szabadon. Szabadok vagyunk, és tiszteljük mások szabadságát. Nem cipelünk véres zászlókat. Nem adunk tanácsokat, jókat sem, mert tudjuk, az a pokolba vezet. Talán kicsit idealista, kicsi mézes és máz is van rajta, de a mienk.

Aztán jönnek a kardvivők, a fegyverhordozók! Hosszú és szakszerű kommentárokban elmagyarázzák, nekünk, balgáknak, hogy, ityeg a fityeg. Mert mi, ugye nem tudjuk, nem olvassuk, és azt sem tudjuk, mit csinálunk. De ők elmagyarázzák, merő jó szándékból, sőt megcirógatják a buta fejünket, hogy jaj, de butuskák vagyunk! Ugye, milyen kedvesek és szeretettel telik?
Abban a világban, ahol dühöngenek az appok, alkalmazások és közösségi oldalak. Dübörögnek a netes bolondériák, ott mi kis hülyék, kis dili játékokkal kábítjuk magunkat. Bezzeg ők, a tudorok, csak olyan alkalmazásokra buknak, amelyek ezer százalékban biztonságosak. Mintha, lenne olyan! Mintha, nem lenne az életünk átszőve, meglesve, lehallgatva és leellenőrizve!
Hát, igen, kockáztattunk és csini pofikát varázsoltunk magunknak egy buta alkalmazással, és ezzel kockára tettük az életünket és biztonságunkat. Most már jő a fekete halál!
Én, együgyű, nagyon jól szórakoztam, addig, amíg a tudorok meg nem jelentek a porondon. Sok barátnőm és ismerősöm tette ugyan ezt, nézegettük egymás csini variációját, küldtük a szívecskéket és kacsintásokat, és vidámkodtunk. Aztán belecsináltak a tányérunkba és elment az étvágyunk.

Agyatlanul. Ohhh! Igen, az a fránya minősítés! Mert, amit ő csinál, az maga a biztonság és okosság! A pasik is teszik a magukét, a pasis alkalmazásokban és játékokban. Az a megfontolt és okos, abban nincs semmi gyerekes.
Jah, hogy kissé gyerekes 10 féle kiemeléssel, betűtípussal és egyébbel színezni egy ilyen észdermesztő szöveget? Na, nem fogok én is okoskodni. Én agyatlan.

Az építő kritika jutott eszembe rossz kedvemben, hogy belerondítottak a játékomba. Az építő kritika, ami nincs, ami csupán az ego álszent működése. Nem rólam szól, és nem épülésemre van, csupán a kritikusról, elmond valamit, ami szúrja a csőrét, becsomagolva, hogy azért jó fejnek látszódjon. Hogy egyem azt a jó fejedet!