Talán a kényszerű lassítás teszi, időt szántam valamire, ami foglalkoztat egy ideje. Fura, hogy mi minden eszembe nem jut a heverészés alatt! Rég elfeledett gondolatok, sutba dobott elképzelések. Eddig csak a gondolat létezett, most pedig a megvalósulás útjára léptem. Kontaktlencse reklámmal találkoztam, és ha már így nekem szaladt, akkor, gyerünk!
Az Ofotért reklám több helyen is elém került. Nem az ingyenes vizsgálat és próba fogott meg igazán, hanem a leírása a folyamatnak. Nem voltam eléggé tisztában a lehetőségeimmel. Segített a döntésben a megfelelő információk sora. Időpontfoglalás, és gyerünk!

A ma rémálma a bejutás helyekre, elintézendők és megoldandók kíméletlen útja. De, nem most! Hosszú csatákon vagyok túl a különböző szakrendelések miatt, ezért kellemes meglepetés volt a gyors és egyszerű lebonyolítás. A megbeszélt időpontban másodperc pontossággal kerültem a megfelelő székbe. Számít! Nektek nem? Az időrabló események nem a barátaim, akkor sem, ha már nem vagyok aktív a munkaerőpiacon. Nem semmittevéssel telnek a napjaim, és nem azért kérek időpontot, hogy valaki szóljon hozzám, hanem mert szükséges. Mindegy, ezek más bejegyzés témái… Szóval, korrekt és hatékony kiszolgálásban részesültem.
A tájékozatlanságom miatt bonyolultnak tűnő kérdések megoldódtak, a vizsgálat és a tájékoztató is alapos volt minden szempontból! Multifokális szemüveget viselek, ezért nem gondoltam a kontaktlencsére eddig. Nem tudtam, hogy ebben az esetben is van megoldás. A domináns szemem a távollátó és a másik a közellátó. Laikus vagyok ebben, talán kicsit pongyola a megfogalmazásom. Leragadtam a gyakorlatnál, a napi rutinnál: jaj, honnan tudom, melyik hová való? Kicsit gyerekes gondolat, de új helyzetben mindenféle buta kérdések kerülnek elő. Úgy is éreztem magam, mint egy kisiskolás, a felhelyezés és a levétel gyakorlása alatt. Nem könnyű a szemgolyónkat megtapintani, hozzányúlni, a felszínéhez érni. A türelmes és hatékony segítség célba juttatott, az üzletből már szemüveg nélkül, kontaktlencsével jöttem el.

Semmi kellemetlen érzésem nem volt, élveztem a látás örömét szemüveg nélkül. Jó, időnként tapogatva kerestem a fejemen, a megszokás dolgozik, de majd megszokom! Örülök a jó tapasztalatnak, a kényelmesebb életnek! Nem mellékes, hogy számomra az anyagi oldala is kedvező, hisz egy újabb szemüveg sokkal nagyobb anyagi teher lenne!
Az sem rontott a nap jó hangulatán, hogy amikor eljött az idő és ki kellett vennem a lencséket, csak sokadik kísérletem sikerült. Majd belejövök lassan! Gondosan memorizáltam, melyik tok, melyik szemem lencséjét őrzi…