A kimondatlan szavak, az eltitkolt érzelmek hamis útján járunk. Ezen a hamis úton aztán teóriákat állítunk fel magunknak. Olyanokat, amelyekbe bele tudjuk préselni a saját megnyugtatásunkat. Aztán meg kétségek között vergődünk. Nem értjük önmagunkat és a másikat sem.

Veszni hagyunk kapcsolatokat, élethelyzeteket, mert képtelenek vagyunk kimondani, vagy megkérdezni a másikat. Gyávaságból nem tárjuk fel a bennünk lévő érzéseket és a másikat sem kérdezzük meg erről. Vesszen akár minden, de nehogy feltárjunk valamit egy őszinte beszélgetésben!

Az érzelmi elszigetelődés ideje van. Aki kimondja, az mindjárt bélyeget kap, hogy túl közel megy a másik magán szférájához. Aki meg nem mond ki semmit, csak vergődik a semmiben. Ki nem mondaná, mert valami lemeztelenedéstől fél. Csak határok vannak! Keményen meghatározott vonalak. Ha ezeket átléped, akkor már zavaros vizeken evezel. Nem értem. Nem értem ennek a dolognak az egyénre szabott bilincseit. Miért kötöd magad gúzsba? Jó neked a rácsaid mögött?

A saját jellemfejlődésemben nagy lépés volt, amikor elkezdtem kimondani. Kimondani, ami nekem fontos. Megmondani, amit kell. Elkezdtem kérdezni. Kérdezni a másikat és hallgatni. Hallgatni a szavait, nevetését és könnyeit. Néha, csak a halk sóhaját.

Minden súlyos kimondott gondolat az ablakom mosta le! Megnyitotta előttem a világos kitekintést. Lehulltak belső börtönöm rácsai. Elkezdtem boldog emberré válni. Nem meztelenedtem le az őszinte nyíltságtól! Csupán fekete-fehér ruhám színeket kapott. Fényem lett és kisugárzásom. Már nem rejtőzködöm.

A másik őszinte szavát, belső melegét hálával és szeretettel fogadom. Megölelem lélekben és bezárom magamba a hallottakat. Ennél sokkal nagyobb súlya van azoknak a szavaknak, melyeket én mondok ki. Minden megfogalmazott érzelem az én szívem melengeti. Amikor kimondom, testet ölt a valóságom. Megmelegszem. Megnyugszom a magam valóságában. Érdekes pillanat, amikor semmi viszonzása nincs az érzelmeimnek. Bennem semmit sem veszít az értékéből. Az enyém, engem melegít!

A kimondott szó és a másik meghallgatása csupán rendet teremt egy zavaros világban. Helyére kerülnek a dolgok. Kitisztul az út. Tiszta helyzetben megyünk tovább. Mennyivel jobb járás esik láncok nélkül kifelé a fényre!