Szabadnak lenni számomra azt jelenti, hogy tehetem, amit akarok és azt is, hogy nem kell megtennem. Szabadon választhatom a magam változását, és szabadon választhatom az állandóságot is.

Amikor bele csöppentem önmagam szabadságába, nagyon sok lehetőséggel találkoztam. Mámorító a keresgélés és válogatás. Jó az új és még újabb felkutatása. Aztán megéreztem, hogy a magam szabadsága azt is jelenti, hogy választok és nem keresek tovább. Az állandóság az életemben ugyan úgy a szabadságom jelenti.

Baráti beszélgetésben ingatlanvásárlásról volt szó. A válogatásról, hogy mindig van új és szebb, és mindig van, amelyik valamiért megfelelőbb, mint az előző. Meg ugye, rosszabb is lehet. A saját tapasztalataim aztán érdekes konklúziót hoztak. Van a keresgélésben egy határ, amikor már az új és még újabb már csak zavart okoz. Megálltam egy ponton és döntöttem. Majd kitartottam a döntésem mellett.

Életem más területein is hasonló a helyzet. Van, amikor nem kell tovább változtatni. Ez az én döntésem és ezzel megyek tovább. Rájöttem, hogy az újdonság varázsa milyen becsapós is tud lenni. Mindig van, ami jobbnak érződik, érdekesebbnek tűnik, szebbnek látszik. De bizony ez nagyon becsapós!

Amikor egy lépést hátra lépek és úgy tekintek a történésekre, meglepnek a minták. Meglep, hogy követünk egy sémát és újra és újra, ugyanabba a hullámba fekszünk bele. Az ismétlődő algoritmusok milyen jól láthatók! Vajon mit remélünk, amikor lejátszunk újra és újra játszmákat? Meddig pörgetjük?

Megtanultam, hogy a magam szabadságában ki is tarthatok, maradhatok az állandóságban. Rájöttem, hogy egy kis tökéletlenség is milyen csodás lehet, ha az enyém. Nem keresem tovább a tökéletest, mert ez a kissé hektikus és nehezen kezelhető számomra a legjobb. Igen, vannak benne hibák. Igen, nem a legideálisabb. Igen, néha zűrös. Igen, néha az agyamra megy. De biztosan tudom, hogy a további kutatás sem lenne nekem jobb. Minél jobban megismerem a választásom tökéletlenségét, annál jobban kedvelem.

Jó reggelt! Legyen szép napod!