félhomály
fekszem
a test
lassan
ellágyul
egy hang
a tibeti tál peremén
körbeindul
rezeg
rezeg
rezeg
bennem is
mély gong hullámzik
lassú körökben
belül
megmozdul a csend
felhangok
apró fények
szétvágják a teret
esőbot pereg
pereg
pereg
mintha kavicsok hullanának
egy láthatatlan folyóba
óceántál
ring
ring
ring
nem látok
csak érzem
ahogy a hang
átlép rajtam
kalimba csillan
egy csepp
még egy csepp
csőharangok
csengők
belépek
a hangmezőbe
körbeér a rezgés
harangjáték
cintányér
fénycsík a csendben
és egyszer csak
csend
nem ér földet a lábam
keringek
lassan
nézem odalent
a régi sebet
ahogy a hang
kimossa belőlem
tisztulnak a körök
csakrák
fényben
a zaj
lehull
a dallam
megszelídül
még egy rezgés
és
csend
megérkezem
magamba