Mindig kell egy bűnbak.
Valaki, aki viszi mások vétkeit.
Mindegy, ki az, lényeg, hogy legyen.

A pók szövi a hálót,
mi pedig belesétálunk.
Nem számít a való,
csak hogy gyűlölhessünk valakit.

A közbeszéd mérgezett.
A múlt szégyene feledve.
Ifjak ismétlik a régi jelszavakat,
új listákat írnak a kirekesztettekről.

Bálványokat emelünk,
túl magasra, túl gyorsan.
Hittük, jót tesznek velünk.
De kábítószer volt: méreg, hazugság,
mindig a saját malmukat hajtották.

A bálványból előbb-utóbb áldozat lesz.
Piedesztálról hull a porba,
s magával rántja híveit is.

Nem késő észhez térni.
Nem késő nemet mondani.
Ha nem tesszük,
csak a gyűlölet marad örökségül.