nem kiabálsz
nem csapsz ajtót
csak eltűnsz
egy belső szobába

és én ott maradok
a küszöbön
kezemben a mondatokkal
amiknek már nincs hova menni

tanulom,
hogy ez nem ellenem van
hogy benned történik valami
amihez nincs közöm

de a csended
nem kér engedélyt
átjön
és leül mellém

nem bánt –
csak kivon
abból, ami addig voltunk

és mire visszatérsz
minden a helyén van újra
csak bennem marad
egy kis hiány

amit nem lehet megnevezni

csak annyit kérnék
néha szólj
hogy még ott vagy mögötte