Ne vesztegess időt az önsajnálatra!
Nem is teszem! Hamar megtanultam, hogy az életemért én vagyok felelős. Egyedül én. Nincs olyan, hogy a körülmények áldozata! Hisz amíg oda jutottam, minden döntést én hoztam meg. Persze, mindennek ára van. Amikor döntök, mérlegelem, hogy „melyik” árat vagyok képes megfizetni. Aztán megfizetem. Én. Tehát minek az energia és az idő a sajnálkozásra, hibáztatásra, mellébeszélésre!

Hamar megtanultam. Sokkal később tanultam meg azt, mi számomra a család. Előbb magamnak is egy család élére kellett állnom. Valószínűleg, előtte nem mertem belelazulni az életbe. Csak önmagamban hittem és bíztam.

A család emberek közössége. A tagok között leszármazotti, házassági vagy örökbefogadási kapcsolat van. Tagjai általában hasonló tulajdonságokkal rendelkező emberek. Ez a lexikális megfogalmazás. Számomra egy kicsivel nyitottabb ennél. Vannak olyan családtag pozíciójú személyek, akik ezekbe a fogalmakba nem férnek bele, mégis családtagnak tekintem. Aztán meg vannak, akik a fogalom szerint azok lennének, de számomra mégsem ütik meg a mércét. Például egy velem szoros érzelmi kapcsolatot ápoló személy pontosan olyan pozíciót tölt be számomra, mint egy családtag. Aztán van az ellenkező véglet is. A meghatározás szerint családtag, de nem ér fel bennem odáig.

Nem vizsgálnám sem szociológiai, sem gazdasági szempontból. Nekem nem jelent semmit a társadalmi szerepe, a gazdasági jelentősége és a politikai meghatározása. Nekem a család egy érzelmi kötelék. Csak és kizárólag most érzelmi oldalról mutatnám be az én családom.

Szóval, az én családom. Az én családom egy nagyon színes közösség. Mindenfélék vagyunk. Szépek és csúnyák, soványak és ducik, gyengék és erősek, vidámak és mélabúsak, falánkak és étvágytalanok, extrovertáltak és introvertáltak. Ami pedig közös bennünk, a szeretet és az elfogadás. Szeretjük és megértjük egymást. Mindenkit olyannak szeretünk, amilyen. A családban nem kell megváltozni, átalakulni. Csak szeretni egymást. A szeretet pedig az, ami megoldja a problémákat, mosolyt csal az arcunkra, felszárítja a könnyeket. A családban szabad kimondani a gondolatainkat. Szabad örülni és szomorkodni.

A család az, ahol bármilyen vagy is, mindig szeretetre találsz!