Hirtelen kicsúszott a számon ez a mondat. Jött a meglepett kérdés: Miért is?

Van egy alaphelyzet, a család, a gyerekeim és az unokáim. Nekik mondom, mert szülői szívem dagad a büszkeségtől, hogy milyen tökéletesek. Most éppen nem erre gondolok. Kicsit távolabb látok ebben. A nagy népi fikázásban és kritikai felsőbbrendűségben szinte bűn dicsérő szavakat mondani egymásnak.

Talán túlreagálom ezt a kijelentést, de ezt nekem csak a gyerekeim mondták életem során. Más soha. Mivel nekem hiányzott, ezért bátrabban használom. Hisz jót tenni sosem lehet sok. Sosem. Sosem elég és sosem felesleges.

Büszke vagyok Rád, barátom, aki egyedül gyűröd az életet. Semmi hátszél, és mégis haladsz előre. A mai világban nagyon kevesen képesek arra, hogy saját kútfőből alkossanak. Jót, kivételest és minőséget. Megállni a lábon egyedül, csak nagyon kevesek képesek. Te képes vagy erre. Ezért én büszke vagyok Rád!

Bikák legjobbika, büszke vagyok Rád! Mert nehéz helyzeted nem varrod senki nyakába. Küzdesz és élsz! Egyszer a konyha kövén ültem, amikor beszélgettünk, mert a röhögéstől majdnem összepisiltem magam. Panasz és nyafogás helyett, te tréfálkoztál és olyan eredeti humorral fűszerezted a mondandód, hogy akkor el is felejtettem kis időre, milyen nehéz szakaszban vagy. Darabokban visznek el az ufók. Ezért én büszke vagyok Rád!

Büszke vagyok Rád, barátnőm! Aki egyedül vagy, mint az ujjam. Aki egyedül harcolsz önmagadért. Egyedül és elszántan szállsz szembe a világgal, az akadályokkal és harcolsz. Nyafogás, siránkozás és bűnbakkeresés helyett, csak teszed a dolgod. Élsz és dolgozol. Nem a könnyebb utat választod. Ezért én büszke vagyok Rád!

A Te környezetedben vannak hétköznapi hősök? Te szoktál dicsérni? Vagy csak az éles nyelved élezed? Megmondod a tutit, aztán boldogan lépsz tovább? Gondolkodjatok el ezen olvasóim! A jó szó nem kerül semmibe! Mégis, aki kapja, annak nagyon sokat jelent! Kell a jó szó, annak aki adja, és annak is aki kapja!