A mindennapjaim pozitív és negatív hatások töltik ki. Én vagyok ebben a navigátor, aki elkormányozza a hajómat, hogy az egyensúly jó legyen. Olyan nincs, hogy minden fenékig tejfel! Mint hogy, olyan sincs, hogy csupa rossz az élet. Mindkettőnek szerepe van az egészséges egyensúlyomban. Kell a rossz is, hogy a jót értékelni tudjam.

A valódi önmagam megismerése nagyon hosszú és nehéz folyamat. Talán, egy élet sem elég hozzá. De ha dolgozom rajta, sokáig elérhetek. Tehát, dolgozom rajta. Ha valami nem megy, és mégis erőltetem, akkor csak kudarc a vége. Lehet bármilyen spirituális vagy racionális eszköz, semmi sem segít. Marad önmagam megismerése, mint jó stratégiai eszköz.

A várakozás bármilyen nehéz is néha, nagyon felemelő. Várni a jó és szép bekövetkeztét, a megérkezést, a célba jutást, nagyon jó! Előfordult, hogy annyira magával ragadott az út odáig, hogy nem is éreztem, megérkeztem.

Az úton használok segítő eszközöket. Meditáció, torna, hangfürdő, csi kung, és hasonlók. A hangfürdő nagyon szépen ki tudja tisztítani a dolgokat. A rávezető meditáció alatt még nem éreztem semmi kellemetlent, kellemesen ellazultam. De a hangok rögtön az elején beletapasztottak a szőnyegbe. A réz hangtálak hangjai elnehezítették az izmaim. Néha mintha feltűnt volna a ting-sha hangja. A különböző esőhangok aztán a csontjaimba is ólmot öntöttek. Teljesen beletapadtam a szőnyegbe, amikor elkezdték a gongok. A Tam-Gong és a Fen-Gong a gerincemet szaggatták. Elindult a nyakamból lefelé egy égő érzés egészen a keresztcsontig. Sütött a rajta fekvés. A doromb, a kalimba, a réz hengerek, shanti hangok teljesen behatoltak a testembe. Fájt. A sámándob mély altjai és a basszusok egy kicsit enyhítettek a feszültségen. Simogattak és vigasztaltak, hogy nem baj, ha fáj, most elmegy valami, aminek eljött az ideje. Nem tudtam megnyugvással belefeküdni a hangfürdőbe, csak vártam a végét. Az utolsó csengettyűs fürdetés segített elengedni a fájdalmat. Megnyugodtam és kitisztult a fejem. Könnyebb lettem.

Ezen az estén otthagytam valamit abban a jóga teremben. Még nem tudom azonosítani, de nagyon az utamban lehetett, ha ilyen intenzív érzés volt az elengedés. Valami olyan, aminek nem tudtam a létezéséről, vagy tagadtam magam előtt is, hogy nem jó, nem helyes, nem kell.

Még egységesebb lett a világom!