ülök a buszon, álmatagon
aludtam volna még, erősebb a kötelesség
nem is értem, mögöttem miről is beszélnek
nem érdekel, nem hallgatom, de nem vagyok süket
a vén tyúk, a hülye picsa, nem átallott beszólni
az a liba, ki ezt az urat eltartja, pénzeli, mert ugye megérdemli
ült már, de néha feláll, vagy talán már fel sem áll
kora reggel az ital áztatja az agyát
nem állok odébb fáj a lábam, hát az eszmecsere
marad az útitársam, míg le nem szállok
közben belül lamentálok
kedves urak, van-e néktek anyátok
nagyanyátok, húgotok, nénétek
esetleg, leánygyermek
nő, az nem lehet asszony, csak úgy
hölgy, kislány, lány
miért házisárkány, kivel éled életed
hallgatom az anyanyelvem színes hétköznapjait
ha kislány, akkor kis ribanc, buta liba,
bige, pipi, kicsi punci, nőci, csajszi
ha netán koros, akkor vín kurva, kövér tehén,
öreg tyúk, spiné, cafka, lotyó, szajha, luvnya
úton, útfélen, hallom ezeket mondani
leírva sincs kipontozva, mint ha így kellene
mondani, így a normális
női szájak sem mindig beszélnek szépen
de nem lengetnek vonalkódos gatyát
a naplopó urak is kapnak vacsorát
hogy lett ilyen nőellenes a világ