Nisnél készített felhős képeim az angyalokat juttatták eszembe. Az angyalságaim. Vajon, amikor a lelkem választott, milyen szempontok szerint találta meg, hová, milyen testben szeretne most élni? Mi az oka, hogy oda és abba a környezetbe akartam kerülni?
Nem rég egy példabeszédet hallgattam a bennünk lakó ördögről, hogy a beszélő szerint minden emberben lakik egy rossz. Türelmesen hallgattam végig és a saját véleményem nem tettem hozzá. Ő így gondolja. Én nem. Hiszek az emberi jóságban és a szeretet erejében. Mindenkor és minden körülményben.
Az én dolgom meglátni a másik angyalságát. A szívemmel kell néznem és akkor észre tudom venni. Sok emberi angyalt ismerek. Nem mind kék szemű és szőke, göndör fürtű. De a lelkük egy angyalé. Próbálkoznak elrejteni, nehogy mások meglássák ezt és sérülékennyé váljanak. Ez elég szomorú! Sündisznó ruhában mutatkozunk a másik előtt, nehogy fájdalmat okozzon.
Magamban nehezebb ezt észlelni. Az elmúlt napokban többször szórtam hamut a saját fejemre és ostoroztam magam. Talán elfelejtettem, hogy a harag és rosszallás, kicsi dühöcske, részei az egészséges életnek. Az persze nem mindegy, hogy ezzel mit kezdek. Elfogadni a mindennapok súrlódásait nem mindig zökkenőmentes. De, hát istenem, halandó lelkünk nem tökéletes! Ettől szép az élet. Átment rajtam az egész helyzet a maga kellemetlenségeivel és újra meg tudtam ölelni a másik lelkét.
Segíteni, mellé állni, támogatni, támasz lenni, megérteni, ezek nekem fontosak. Ha jönnek néha sötét álmok és gondolatok, hamar elsöpröm őket. Amikor már tiszta szemmel nézek a másikra, azonnal meglátom az angyalságát, a védtelen és szeretetre vágyó lelkét.
Fura, de van, akinek el kell veszíteni, hogy megélhesse az angyalságát. Át kell élnie, hogy elveszít és eltűnök az életéből, hogy magára találjon. Ott maradok persze a lelkében, az életében. Minden mosolyában ott marad a mosolyom. Minden szépen kinyíló szájban az enyém fogja látni. Kicsi, apró léptekben hallja majd az enyémek kopogását. Amikor angyal lelke letérdel, a szemem villanását fogja érezni. De el kell veszítenie!
Emlékszel az Angyalok városa című film végére? A baleset és a halál, hogyan hat az angyalságát veszített férfira? Seth él tovább, és benne Maggie is. Minden végzet egy más kezdete. Az örök körforgás a létünk értelme.
Ez az angyalok szabadsága! Mindent meg tudunk tenni a másik boldogulásáért. Mert a szeretet mindent legyőz, még a saját birtoklási vágyunkat is.