A magam módján
megyek tovább.
Elmúlt a múlt —
de bennem maradt,
és még mindig visszajár
a kitaposott útján.

Fordult a kerék,
kifáradt eszmék,
tépet minták —
nem a világ változott,
csak végre megláttam,
hogyan éltem rég
a magam módján.
Szerettem, nevettem —
és közben
elfelejtettem magam.

Most búcsút intek
annak, aki voltam.
Nem szelíden.
Letépem a lepleket,
nem várok szárnyakat —
magam állok ott,
fedetlenül
a magam útján.

Ahol már nincs tűz,
nem parázs,
csak hideg hamu.
Egy helyben toporgás,
amit hűségnek hazudtam —
onnan elfordulok.

Visznek tovább
nem szebb vágyak,
csak igazabbak.
Árnyékkal együtt
lépek át rajtuk,
magam módján,
a magam útján.