Hiszek az emberben,
az eredendő szeretetben,
a szívbéli jóságban,
a lelkünk csodájában.

Megszülettünk,
és emberré lettünk,
felnőtt velünk a lelkünk,
lélekre lelt a testünk.

Kaptunk csodát, reményt,
mindehhez erényt,
elég erőt és gerincet,
hogy soha ne törjünk meg,
ne győzzön le semmi sem.

S ha el is fogy néha
a hitünk, az erőnk,
ha megroppant a vállunk
a világ terhe alatt,
akkor is felegyenesedünk,
mert bennünk él az ember:
a fény hordozója,
a jóság őrzője,
a csodák továbbvivője.

Bennünk izzik az akarat,
a megtartó, szívből fakadó,
megtörhetetlen erő,
amely nem engedi,
hogy lehulljunk porba.

Mert végül mi győzünk —
nem mások fölött,
hanem önmagunkban:
a kétség felett,
a félelem felett,
a sötétség felett.

Mi vagyunk a szikra,
amelyből láng lesz,
és a láng,
amelyből új nap születik.

Ez a bennünk élő ember
örök öröksége.