" Boldognak senki sem születik, azt meg kell teremteni.
Ha őszintén adsz, vissza is fogod kapni. "
Müller Péter

Ez az idézet tömören és egyszerűen megfogalmazza a lényeget, mi pedig néha keményen küzdünk érte. Önmagunkat legyőzni a legnehezebb. Mi magunk állunk ellent időnként annak a változásnak, amely elkerülhetetlen. Aminek menni kell, menni fog, ha a tíz körmünk bele is törik. Aminek jönni kell, az megérkezik, bármilyen eszközzel is akarjuk az útját állni.

Van, amikor az a munka már nem épít bennünket, amelyet éppen végzünk. Talán nem is passzolt sosem. Lépni azonban nagyon nehéz. Jobb a megszokott ketrecben.

Van, amikor nem a legjobb helyen vagyunk. Tovább kellene menni, de nagyon nehéz belefogni. Ezt már megszoktuk. Ismerjük a szoba sarkait, a kopott lépcsőt.

Van, amikor kapcsolatok már a végét járják, de kapaszkodnánk az utolsó szalmaszálba is. Felesleges, már elment. Becsukta az ajtót maga után és csak a kulcsot bámuljuk. Na, de egy új érzelem? Istenem, mennyi kín!

Müller Péter idézete nagyon pontos, de nem onnan kapom vissza, ahol adtam! Sőt, ez időben is eltolódik. Sem idő, sem hely, sem személy nem ugyan az. Meg aztán, elszálltak az évek és rugalmatlanul veszem a változást is! Már az is sok, ha nem a megszokott márkájú kávét iszom.

Huszárosan a lovak közé kell vágnom és hajrá! Csukott szemmel a mélybe ugrani! Sötétben utat keresni! A változás sosem lehet késő, sosem lehet felesleges! Meg kell tenni. Önmagunkért, a boldogságért, az életünkért. A változás mindenképpen bekövetkezik. Nem kell ellene tenni, engedni kell. Tétlenül, hátra tett kézzel hagyni, hogy megtörténjen!