Gyerekek voltunk, kicsik még,
egymást kergettük a mezőn,
hajunkba kapott fenn a szél,
nevettünk a nyár küszöbén.

Akkor a világ égig ért,
most mi lettünk olyan nagyok,
de ha a régi nyár mesél,
én újra kisgyerek vagyok.

A kert végében barackfák,
őrzik a sok-sok régi nyárt,
kosárba szedtük aranyát,
s a szánkban éreztük zamát.

Most is hallom a kacagást,
a régi nyárnak dallamát,
s ha dúdolom, már újra vár,
da-da-da, a régi nyár!