A cicák gondolatolvasók? Mit gondolsz?

Ideje van a cicám életében az ivartalanításnak.

Megvan a beavatkozás optimális ideje. Frici kora, súlya és egészségi állapota is megfelelő. A súlya ugyan okozott némi fejtörést. Nem volt kétségem afelől, hogy elérte a két és fél kilogrammot, de a biztonság kedvéért meg is mértem.

Persze, esze ágában sem volt nyugodtan tűrni a mérlegelést, de túljártam az eszén. Imád tálban heverészni, ezt használtam ki. Megmértem tállal együtt, majd külön az edényt. Egy kis kivonás, és máris megvolt Frici nettó súlya.

Az állatorvosi rendelő asszisztense, akivel egyeztettem, rákérdezett egy kényes pontra.

– Leszálltak-e már a golyói?

Viccesnek találtam a kérdést, de azért ellenőriztem.

Igen.

Szóval, Frici minden szempontból alkalmas a beavatkozásra.

Délutánra már teljesen meg is feledkeztem az egészről.

De a cica nem.

Máskor sosem csinál ilyet, most azonban engem nézett ki körömélesítőnek. Minden mozdulatomra rám ugrott, és a százhúsz körmével próbált leteríteni.

Tapasztalt macskatartó vagyok. Van neki körömkoptató fája, húszkörmös birkózáshoz játékszere, csilingelős egere, felfüggesztett, hintázó játéka. Eddig ezek tökéletesen kielégítették a mozgás- és játékigényét.

Ma nem.

Most ülök a gépnél, mozdulatlan testtartással, és mereven gépelem a szavakat. Néha hátranézek a hatalmas sárga szemekkel bámuló Fricire, aki a hátsó lábaival toporogva jelzi, hogy támadásra kész.

– Ha nem hagyod abba, gondoskodom róla, hogy ne csak a mogyoróidtól szabadítsanak meg!