Éltem én, mint madár,
daloltam néha a fán,
vígan a magam dalát,
mint egy szabad madár.

Úsztam a hideg tóban,
hal-életem védtelen,
sodródtam a habokban,
ha az élet volt kegyetlen.

Tettem rosszat, biztosan,
néha szóval, oktalan,
hibám talán számtalan,
de nem tettem szándékosan.

Hűtlen csak magamhoz voltam,
nem tagadom el a múltam,
jóváteszem, amit lehet,
vállalom, mi rám méretett.

Élek én, mint madár,
dalolok még a fán,
boldogságom víg dalát,
mint egy szabad madár.