Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, született egy legény, Palkó.

Vidám kis gyermek volt. Játszott a testvéreivel, tisztelte szüleit, szerette mamáját. Szépen cseperedett egyre nagyobbra. Karcsú termetű, mosolygós tekintetű, erős férfivá növekedett.

Amikor megnőtt, találkozott Széplánnyal. Szépen élték közös életük. Segítettek egymásnak megismerni a világot és az utakat. Széplány noszogatta Palkót, hogy építsen neki nagy-nagy házat. Aki aztán neki is fogott és beleadta minden erejét. A ház azonban kicsi lett Széplánynak, nem volt elégedett. Így aztán egy napon tovább ment.

Éldegélt Palkó takaros kis házában és elkezdte megismerni a világot. Egyre több, és több tudománnyal lett gazdagabb. Egyik érdekesebb volt, mint a másik, így aztán ő is ügyesedett tovább. Bújta a könyveket, megismerte a gépeket, örömét lelte ebben a gyarapodásban.

Egyszer találkozott Palkó Nagylánnyal. Beköltözött takaros kis házikójába és tovább bátorította ez a lány is. Noszogatta Palkót, legyél birtokos, vegyél gazdagságot. Ő mellette volt, gondozta kertjét és mosta ruháját. Valahogy még sem voltak boldogok. Nem tudtak szépen együtt, egymás mellett járni. Egy napon ennek is vége lett.

Palkó szomorúan élt tovább takaros kis házában, okos tudományával, nyugodt életével. Minden nap kitekintett az ablakon, ahol utakat látott. Melyiken menjen tovább? Az egyenesen, vagy a kanyargóson? A simán, vagy a göröngyösön? A napsugarason, vagy a felhősön? Azon törte magát gyakran, hogy eldöntse, melyik út is az övé.

Aztán találkozott Palkó a Lánnyal. A lánynak tetszett a kis házikó, és értékelte a legény tudományát is. Palkó sehogy sem értette, hogy nem kér tőle semmit. Biztosan, nem szeret, gondolta magában. Hitetlenkedéssel teltek a napok. Mit akar tőlem? Ha nem kell neki palota, vajon mi kell? Sok idő elment a hitetlenkedéssel. Aztán egy napon együtt néztek ki véletlenül az ablakon. Együtt nézték az utakat és gondolkoztak. Majd a lány kézen fogta Palkót és elindult vele az egyik úton. Palkó tiltakozott, hogy ez göröngyös és kanyargós, de a Lány megnyugtatta.

• Ne félj Palkó, ha fogjuk egymás kezét, akkor jó járás esik rajta!
  
  Azóta is élnek, amíg meg nem halnak.