Ki ad, és ki vesz el?
Ki rendezi a jelenetet,
ki írja a csend dramaturgiáját?
Az idő nem múlik –
csak én tágulok benne.
Egyre bővebb a ruhám,
más testet próbál rám a világ.
Új terek nyílnak,
új cipők visznek tovább,
más filmek peregnek a moziban.
És egyszer csak:
egy kislány néz ki a szememen át.
Nem változik.
Csak a világ cserél díszletet körülötte.
A testem alakul,
a környezetem átrendeződik –
de én
nem lettem más.
A világ változik.
Én maradok.