Visszhangzik a hajnal,
emlékeztet bennünket
egy egyszerű képre.
Kapcsolatok oda-vissza élnek.
Túl sokat adok, és nem kéred.
Nem várhatok érte cserébe.
Várni, várni,
csendben.
Mi végre?
Megtalálni az egyensúlyt.
Légy képes érteni:
a kölcsönösség nem vád.
Megosztom veled imám:
törődés –
megfogod a kezem
kötődés –
érzem a lüktetésed
szövődmény –
megérteni egymást
bensőség –
szabadon engedni
erősség –
visszhangot lelni egymásban,
az egyetlen, ami lényeg.
Ha nincs visszhang,
nem kiáltok tovább.
Nem adok többet,
mint amit elbírsz,
és nem maradok ott,
ahol nem érkezem meg.
A kölcsönösség nem kérés.
Nem alku.
Feltétel.