Sötétkék, selymes égfolyó,
lassan hömpölygő, mély ragyogás,
dallamomra finoman ringasz,
mintha egy titkos esti bál
távoli zenéjét sodornád
a csillagok aranyfüggönye mögül.
Átadom magam a Holdnak,
fényruhát terít vállamra,
s kísér csendes előkelőséggel.
Utazásunk puha, könnyű luxus,
piros alma-álmok illata
és az este bársony nyugalma kísér.
Átkeltem már szivárvány-hidakon,
mesékből szőtt, lágy ösvényeken,
hol a valóság finoman elenged.
Most fényes kísérőmet követem,
az ég lassan csorgó pallóján lépkedő,
csillagöltönyös, szelíd álom-árnyat.