Mi van, ha nincsenek történeteink? Egyáltalán nincsenek! Olyan mesék, családi legendák, amelyek az elődeinktől maradtak ránk. Sokat gondolkozom azon, milyen mély és súlyos gondolatok lehetnek, melyek elnémítják a családokat? A légkör, melyben sokan felnövünk, sokan felnőnek, belénk fojtja azokat, cipeljük tovább, nyomja a vállunk, és azt sem tudjuk, mi végre. Hatalmas asszonyi kötények, pedrett, dús bajszok titokká teszik a múltat, elhallgatásba ölik a rosszal együtt a jót is. Az utódok jövőjét ölik generációkon át.

            Gyakran zavarják a nyugalmam kérdések, ki vagyok, honnan jöttem, milyenek a gyökereim. Voltak, igaz kevesen, akik ápolták a családi legendáriumokat, de már nem élnek, el is vitték magukkal azokat. A hozzám közelállók minden igyekezetükkel takargatták, elnémították a múlt kis szeleteit. Nem tudom, valójában mit is gondoljak erről? Még a megszépített valóság is értékesebb a semminél! Nincs kapaszkodó, üres kezemben semmi. A találgatás pedig nagyon kegyetlen, mert teljesen félrevezet. A saját agyamban születő lehetőségek kizárólag az enyémek, a magam eseményeinek különböző változata.

            Szemben ült velem egy ember, aki ezekről a dolgokról mesélt. A saját családi történeteiről, azok szépségéről, vagy megszépítő igazságairól, az azokból születő felszabadító érzésekről. Nagyon megrendültem attól, hogy milyen csupasz is vagyok a magam hiány-érzésében. Ragyogott a mesélő, nyílt és mosolygós tekintetében csodák látszottak. Éreztem a tiszta, szép auráját. Ő tudja, hogy kicsoda! Biztosan áll a lábán, kapaszkodik a gyökereibe, mert van neki! Megszépült istenséggé változtatta a tudása. Irigyeltem ezért. Az a vékony férfi, amikor felállt, óriássá nőtt előttünk. Benne láthattuk mindazokat, akik előtte éltek, akikből született, az összes örömükkel és fájdalmukkal táplálták őt.

            Szeretnék hagyni magam után történeteket. Nem szolgálhatok túl régiekkel, de a magaméival, igen. Az utódaim arra építhetnek, abból táplálkozhatnak. Nem baj, ha a legendáriumaim nem szépek, netán csúfosak is, de vannak! A sok szép családmese között, azok is elférnek.