(Aretha Franklin után)

Volt egy álmom az életemről
Álmokkal születtem és nagy reményekkel
Melyekkel érdemes minden nap élni
Álmodtam halhatatlan szeretetről
Égi megbocsátó figyelemről

Gyermek voltam és fiatal, nem féltem
Egyre álmodtam az álmokat, készültem
Arra az életre, amelyre valóban világra jöttem
Amelyben minden dalom elénekelhetem

Néha jöttek rémséges éjjelek, tigrisek
Halkan morgó mennydörgések
Hogy széttépjenek engemet
Szégyenné tegyék álmaim, a hitemet

Kísértette a vágyaim a tigrisem
Amit nappal tettem, éjjel elvegye
Megölte teljesen a gyermekkorom
Azt hitte, miatta önmagam feláldozom

Néha még álmodom, jön, hogy kifosszon
Széttépje az életem, vele együtt engemet
Álmaim elvegye, súgja: neked semmid sem lehet!
Vannak viharok, melyek úgyis elvisznek!

De meg nem ölheti, az álmaim el nem veheti
Annyira más, annyira másnak látszik
Néha nem értem, mi folyik itt
De az álmaim az enyémek, soha véget nem érnek
Az élet nem akarja megölni őket
Álmaimból szövi velem a jövőmet