Mindenféléket elolvasok, nyitott vagyok, érdekel, hajt a kíváncsiság. Természetesen, akad számtalan olvasmány, aminek nem jutok a végére, mert közben rájövök, nem nekem szól. Talán, egy picit kategorisztikusabb vagyok a kelleténél. Nem tudom. Érdekelnek a világ, az élet dolgai, de sok elméleti és filozofikus eszmefuttatás untat. Szeretem a földszagú, izmos, tápláló, melengető, erőtől duzzadó olvasnivalót, míg másokat meg, nem.

Ma az esszencializmus került az orrom elé. Olvastam, habár semmi sem köt le, ami politikai maszlag, de megláttam benne a magam számára hasznos gondolatokat. Felkaptam a fejem, én ennyire esszencialista lennék? Lehet. A mai napig ez a kérdés nem foglalkoztatott.
Tény, hiszek a választás valóságában, mindig van célom, a kevés legtöbbször több, tudok nemet mondani, törődök a feladataimmal, sokat gondolkodom a tetteim előtt, még mindig tudok játszani. Sajnálatos tény, az alvásidőm a gyengém, bármennyire igyekszem megjavítani.
Nem a sok munka hoz jó eredményt, hanem a jó és szervezett, tervezett. Nem akarok ész nélkül mindent, inkább a hatékonyságra törekszem. Ami talán nehezebb, nem hagyok abba semmit, amibe belefogtam, mert nem hoz azonnali eredményt. Sőt, vallom, hogy a személyiségfejlődésben és az önértékelésben fontos, mennyire tudok kitartó lenni. Nem hagyok magam után félkész munkákat, megkezdett projekteket, hogy egy gyors váltással újba fogjak. Mindennek van egy fejlődési vonala. A régi megfontolt elvetése után jöhet a váltás.
Az esszencializmus szerint semmi sem veszítheti el a lényeges részeit, különben megszűnik létezni. Ez egy kis játékra buzdított. Gyakran előfordul, kedvelem a fotókészítő és hasonló programokat, időnként ezekkel újat fabrikálok a régi fotóimból. Szóval, erősen megváltoztatom a technika segítségével magamat. Lehet, hogy akkor már nem is én leszek? Megszünök létezni, elveszik az entitásom? Jó, ezen a ponton kicsit tárgyiasítottam magam!

Egy emberöltő alatt hatalmas változáson esünk át. Mindenki. Nem elsősorban a nyilvánvaló külső átalakulásra célzok, hanem a belső, a jellembeli, érzelmi és gondolati változásokra. Ez kikerülhetetlen. Ha valaki nem elég rugalmas, esetleg passzív, akkor is teljesen más lesz éltes korára, csiszol a sors rajtunk akkor is, ha ellenállunk. Így van ez jól! Szeretem a változást, az örökké mozgó valóságot. Nem csak a köröttem fortyogót, hanem a bennem születő új és más lényegeket, a kialakuló izgalmakat, a gyarapodó tapasztalatokat.