Valóságos szél és menetszél, a látszólagos,
amit érzek a motoron, ha száguldok.
Felveszem a sisakot, állszíj a nyakamon,
sisakplexit lehúzom, ha akarom.
Húzom a gázt, pedig nagyon tör a frász,
a menetszél nyomja rám a bőrruhát.
Alattam a 26 lóerő dübörög,
lábam között az erő felhörög,
átérzem a vasat és bírom az iramot,
tartom magam, ahogyan az út kanyarog.
A menetszélben csukva a szám,
eltorzulnék csúnyán, ha kinyitnám,
érzem a gépet és bedőlök, amikor kell.
Jobbról jön a nyomás, hát oldalra hajlás,
aztán balról érkezik az erő, kölcsönhatás,
vagy alkalmazkodom, vagy jön a csapás.
Eggyé válunk a géppel, baj lesz, ha hátra nézek!
Követnem kell a fizikát, amit a külső hatás diktál,
ha élvezni vágyom utamat, megvetem a lábamat,
tűröm a szeleket, a mindenféle jeleket,
meghajtom a derekam, az erő rám így hat.
A valóságos és menetszél, meggyőz engem is,
látszólagos minden, és nem az, mit szeretnék.