Összefutottunk a járdán, ott lépkedett némán
rugdosta a szemetet, nem nézett semerre
borogatta a kukákat, odavetett ronda dumákat
bennem gyűlt a harag, az a gennyes fajta
alig bírtam tartani, hogy ne akarjak kiáltani
a palackok és rongyok, emlék-hullák most
Nem akarok veled menni, a léted része lenni!
Hol voltál akkor, amikor az iskoláskor
anya nélkül megviselt, nehezen bírtam el?
Mikor beszéltél a kamaszlánnyal, anyásan
hogy tudja sorját, az élet csínját-bínját?
A címemet sem tudtad, csak a magadét fújtad,
ha kértelek, szóltam, vagy csak sírtam
most meg itt állsz és kiabálsz rám
kötelességem tenni, mit te hanyagoltál
legyek mindig ott, hol nekem sosem voltál
Most lettem hirtelen fontos, egy kisokos
ki megtesz mindent, sőt, a lehetetlent?
Utadat te tapostad, tőlem kéred a jussad?
Mi közöm nekem ahhoz, hová jutottál most?
Nézem a szemetet a járdán, látni is fáj már
viszem a haragon, el nem dobhatom
kukát ha lelnék, és abba tehetném
legalább ne fájna már, miattad az egész világ!