Amilyennek én látom! Erről a tényről én magam is elfelejtkezek néha. Pedig nagyon fontos észben tartani. Beszélgetés közben valaki a saját kurdarcaira rábólintott, „hiába, ilyen ma a világ”! Tehát, minek erőlködni, minden úgy romlott, ahogy van! Nem kezdtem a szokásos szövegem, hogy, barátom, akkor most kézen fogva kisétálunk a temetőbe, hisz minden hiába, befekszünk a helyünkre, és kész. Elengedtem, nem akarom meggyőzni. Nem lehet. Hiábavaló. Mindenki a maga sorsa kovácsa, nem lehet jó tanáccsal mozdítani rajta.

A világ olyan, amilyen. Nincs rá hatásom. Amire van, az én vagyok. Olyan a világom, amilyennek én látom. Magam döntöm el, mit veszek észre belőle, mi az, ami számít. Sok a sebem! Betörték a fejem, mert okoskodtam. Megégett a kezem, mert tűzfészekbe nyúltam. Hátba vágtak, mert nem mentem elég gyorsan. Eltörték a bokám, mert túl gyorsan mentem. Csupa heg a mellem, mert annyiszor összetörték a szívem. A szám tele tűkkel, mert mindig sokat beszélek. Estem én orra, és hanyatt is eleget.

Aztán kinyílt a szemem és megtaláltam önmagam, az önmagam boldogságát! Az élet, a világ csodaszép, csak nekem olyan szemmel kell néznem. Naponta írom és mesélem nektek is ezt a nagyon fontos szemléletet, mert gyökeresen megváltozott ettől az életem! Túlzás, hogy ezen múlik minden? Szerintem, nem! Komolyan veszem ezt a gondolatot. Ugye, tévém sincs, éppen ezért.

Persze, a billentyűzet előtt ülve, ez nagyon könnyű, de néha magam is elfelejtkezem erről. Tegnap kicsit eldobtam a pöttyöst és túlgondoltam egy baráti beszélgetést. Elkezdtem látni a láthatatlant, mert dühös voltam. Tudjátok! Az a fránya vörös köd, ami a szemem elé került. Rögtön jött a keserű sértettség és szúrtam. A szónál veszélyesebb fegyver kevés van.

Ma reggel aztán jött a nyugodt önvizsgálat. Alap hozzáállás, hogy tiszteljem a másik embert, és engedjem élni a saját elképzelése szerint. Nem dolgom irányítani, főleg nem, kritizálni, és feltételek nélkül kell elfogadnom. Az élet nagyon szép, amikor annak látom. A pozitív hozzáállásom nagyon sokat lendített a mindennapjaimon. Sikereket hozott, érzelmi kiegyensúlyozottságot és megértő családi, baráti környezetet. Egy-egy kis botlás sem változtatja meg a véleményem. Végül is, én is ember vagyok, nem tévedhetetlen….