Mindig van egy belső bizonyosság, ami nem hagy nyugodni, ha eltérsz az utadról. Mint egy szálka a köröm alatt, egy belső piszkálódás, ami mindig megkocogtat belülről, ha nem úgy és nem arra lépsz, amerre hívna a Lélek. A Lélek csendes, nincsenek gondolatok, szavak, érzelmek. Azok az Ego területei. A Lélekben érzetek vannak. Gyakran megy szembe a rációval és az érzelmekkel. Rajtad múlik, mennyire hallod meg ezeket. Olyan, mint lélegezni a víz alatt.

Ha szereted magad, a tested és a lelked együtt dobban, beteg sem vagy, mindent el tudsz intézni, meg tudsz oldani, nincs nehézség a hivatalban, a munkahelyen, a lakóközösségben, a családban, a szomszéd fűje sem zöldebb.

Ha szereted magad, az élet szebben lüktet, dobban. A boldogító haladáshoz nem kell más, mint önmagad teljes elfogadása. Ez hatalmas erő. Szeretni és felvállalni önmagad, a bénázásokkal, kis hibákkal, gyengeségekkel, a koroddal együtt. Szeretni feltétel nélkül a tökéletlenséged, hogy így érezhess mások iránt is. Hatalmas erő. Hatalmas teremtő erő.

Én ezzel teremtettem meg a saját valóságom. Amiben minden a helyén van. Amiben otthon vagyok, hazaértem, boldog megnyugvásra leltem. Szeretem magam és az életem, mind ez pedig vissza is áramlik.
Olyan hatalmas erő rejlik ebben, hogy határtalanná válnak a lehetőségek. Minden irányban és területen. Sok apróság kíséri a napjaim, amelyek valamikor leküzdhetetlennek látszódtak. Kibogozhatatlan csomónak éreztem, pedig nem is az. Csupán nekem kellett a megoldáshoz idomulni, a világ körülöttem ugyan az.

Személyes jótetteim révén és pozitív energiáim hatására akadályok tűntek el. Továbbra is koncentrálok a hálára és a pozitív hozzáállásra! Rajtam múlik az életem és én vállalom ezt! Nem mutogatok semmi külső körülményre, mert a kormány a kezemben van! Nem hagyom a gondolataim a rossz felé kalandozni! Használom mind ezt arra, hogy alkossak, és másoknak példát mutassak!