Valamikor régen, talán akkor még nem is éltem?
Csak voltam és naponta születtem, lényem
próbáltam, akartam és vágytam, kerestem fényem,
tudtam, hogy szép a világ, csak még keresnem kellett.

Valamikor régen, talán akkor még nem is éltem?
Álom volt talán a valóság, sajnos nem tudom már,
nem emlékszem tárgyakra, a mindennapi vágyakra,
csak érzésekre és hangulatokra, szép álmokra.

Valamikor régen, talán akkor még nem kis éltem?
Éltetek kedvesek helyettem és kacagtatok nagyon,
régen, akkor, minden áldott és áldottabb napon,
emlékszem, milyen szép is volt mosolyotok.

Valamikor régen, talán akkor még nem is éltem?
Ha szemem becsukom, látom a léptetek a homokon,
a sok kézben hazahordott mohát, játékotok nyomát,
megfésült hajatok szalagosan szálló fényes fonatát.