Nőpárti vagyok?

Sokan azt írják: nőpárti vagyok. Még nők is, gyakran. És elmondják, mennyi önző, hatalmával visszaélő, egoista, karrierista nő van, aki tönkreteszi a családját.

Ilyen leveleket kapok. Attól, hogy nő valaki, még lehet egy vacak ember is. Férfiak pedig ritkán értenek velem egyet: előadásaimon javarészt nők ülnek.

Hogyan látom én ezt? Nem a saját szavaimmal mondom el, mert valaki ezt már tökéletesen leírta. Egy Karol nevű, igazi férfi, aki síelt, focizott, úszott, kajakozott, küzdött a nácik ellen, kőbányában dolgozott, majd egyetemen tanult, és színjátszó volt valaha, éppúgy, mint én. Azt írta:
,,Sajnos, olyan beidegződésekkel átszőtt történelem örökösei vagyunk, mely minden korban és mindenütt megnehezítette a nő útját, akinek méltóságát félreismerték, értékeit eltorzították, akit gyakran kizártak, sőt rabszolgává tettek. Ez akadályozta abban, hogy valóban önmaga legyen, az egész emberiséget pedig megfosztotta az igazi lelki gazdagságtól…"

A lényeget mondja. A nők világtörténelme: rémtörténet. Minden korban és mindenütt. Híres példája a házasságtörő nő megkövezése, melynek Jézus is tanúja volt. Ma is látunk ilyen borzalmat, a kereszténységnél fél évezreddel fiatalabb iszlám világban és máshol is. Nem lesz így sokáig. A nők ,,önmagukká" lesznek. Ráébrednek nem az elnyomásukra, hanem saját isteni valójukra. Karol enyhén fogalmaz. A nőkkel való bánásmód az emberiséget nem a ,,lelki gazdagságtól", hanem az élettől fosztja meg. Anya és Anyag minden mély nyelvben összefügg. Aki a női princípiummal elvetemülten, zsarnokként bánik, az anyaggal, a földi élettel is ezt teszi.

A férfiuralom csődbe vitte a földi életet. Pusztulásba, világháborúba, tömegirtásba. A világválság, amelyben élünk, a férfiuralom csődje.

Karol később pápa lett. II. János Pál. Ma már az egyház szentje. Az utóbbi száz évben a nők szerepe gyökeresen megváltozott. S ez nemcsak arról szól, hogy jogokat kapott, hogy szavazhat, hogy tanulhat végre az egyetemen, és taníthat is (tilos volt, mindkettő!), hogy vezető szerephez jut a társadalmi élet minden területén - hanem elsősorban arról, hogy öntudatra ébred. ,,Önmaga" lesz végre, ahogy a levélben áll. S ez így lesz, minden kultúrában, előbb-utóbb. Úgy hívják ezt: paradigmaváltás.
Az emberiség sorsa függ ettől.

Az ,,utolsó időkben" - János evangélista látomásában - megjelenik a ,,Napba öltözött asszony" az égen. Tudjuk, hogy az ,,Örök Nő" szimbóluma a passzív Hold. A Nap a férfié. A ,,Napba öltözés" megrendítő fordulat! Ezt éljük ma. A nő szuverén lény lesz. Öntudatra ébred. Nem a férjétől függ, bármennyire szereti is, őt is, a gyerekeit is, hanem a saját belső Napjától. Ez átsugárzik még az anyaszerepen is. Ezért nem könnyű ma nőnek és férfinek lenni. Nem ehhez szoktunk, emberemlékezet óta. És ezért nehéz, ebben kozmikus méretű fordulatban, harmonikus párkapcsolatot teremteni. Ritkák az igazi, jó találkozások, és nagyon sok a karambol.

Amikor a nő a ,,félreismert méltóságért" küzd, amikor azért harcol, hogy ,,valóban önmaga legyen", nemcsak a saját lelkéért, hanem a gyerekeiért, a családjáért - és az egész emberiség jövőjéért teszi.
Férfi vagyok, és tudom, milyen ősi tiltakozást kell legyőzni magamban, hogy ezt kimondjam. És milyen bonyolult érzést vált ki belőlem, ha egy ilyen önmagára ébredt, bölcs nővel találkozom. Mert azért mégiscsak én vagyok férfi!

(Müller Péter)