testemen terhek tömege
lelkemen létem, förgeteg
gyökerem
szívemben száraz könnyek
fájdalmak benne, szörnyek
nyögnek
tenyerem rögöt hordoz
szememben sötét foltok
foglyok
lábam csak egyre botlik
térdem lépésre rogyik
foszlik
ki ebből a kerékből
mókuskerék életből
vesztemből
akkor tépem a tollam
véres ujjakkal múltam
le rólam
mellemből szakít számmal
bőrömről mosom lázban
vágyban
kopaszon fejem, testem
levetem régi lelkem
leteszem
születek újjá szépnek
hófehér belső képek
enyémek
írhatom másik dalom
ami rossz volt, hagyom
vigalom
nem viszek semmi fájót
feledek minden gáncsot
szikrázót
szabadon szállok tova
élek veletek jobban
sorsomban