Láblógató filozófia

Elmélkedem.
Csendes délután.
Láblógató magány –
nem kér kávét,
de elfogadná.

Belül nagy a forgalom,
kívül a parkoló üres.
Keresnem kellene valamit,
szerelmet?
mókát?
akciós boldogságot?

Olyat bizony nem árulnak.
Vagy van,
vagy nincs,
vagy épp másnál van kölcsön.

Az ilyesmi nem található,
inkább eltalál.
Jön a semmiből,
mint a huzat,
és megéget –
persze csak kicsit.

Lángot varázsolni nem lehet,
próbáltam már,
gyufával sem ment.
Szeretnénk,
de most inkább
lógatom a lábam
és várok,
hátha rám lel valami.