Identitás

Egy cuki baba az ágytakarón
sír és eszik, alszik és nevet,
híján mindennek, amije van, a neve,
lóg a semmiben, mint veréb a karón.
Én-azonossága sincsen, honnan is lenne?
Önmeghatározása a jövőben, messze.
Gyermeke senkinek sem volt,
unokája, testvére, rokona, mennybolt,
volt tanuló, diák, itta mások szavát,
lett hát utóvégre, végre tanár.
Feleség, az milyen identitás?
Néha, istenem, inkább abszurditás.
Aztán anya, édesanya, ami igazi valósága,
ott volt mélyen a tudattalanjába’
meleg, szívben lakó harmóniája.
Cuki baba hosszú úton eljutott,
legalább önmagára ismerni tudott,
hiszi, hogy létező dolog azonossága.
Nem véletlen tévedés az élete,
megtalálta a világi léte, mivégre,
boldogsága, napjai mikéntje
értelmet nyert minden identitás,
teste, lelke, szerepe létező entitás!