Hogyan lettem családfő?

Fogalmam nincs róla! Arra eszméltem, hogy a hátamon minden.
Nem akartam és nem kerestem, csak a dolgomat tettem.
Dönteni kell és néz rám mindenki, a szót ki mondja ki,
cselekedtem, hisz azt kell, végtelenbe nézni minek?
Hogyan lettem családfő? A Jóisten sem tudja, kaptam.
Hiszem, hogy annyit kapunk amennyit el is bírunk,
mégis van bennem tiltakozás, értetlen kíváncsiság,
meddig még, hány élet lehet az enyém egyszerre?
Mint a macska, essek a talpamra?
Kinyílik a szemem és nézem a kötelesség-listám,
talán, gondolom én, fel sem kelek ezek után,
vetném le a túl nagy kabátot, aztán mégis nekilátok.
Vásárlások és eladások, ápolók és egyéb munkások,
hidegtál, vagy meleg ebéd, kell pia, vagy üdítő is elég?
Mikor és hol legyünk, igyunk és együnk, szállítás,
vagy megyünk magunk, hányan is vagyunk?
Ki van tisztítva az öltönyöd? Hol a fekete nyakkendőd?
Különben is, mi legyen ezután? Átrendezzük a lakást?
Teszem a dolgom, megszoktam, másokra sosem vártam.
Hittem, hogy majd lesz békém, és csak élek a magam létén,
lazán és boldogan, hisz már eléggé tettem a dolgomat!
Aztán, ráébredtem, hogy még mindig okosnak kell lennem.
Kemény és határozott, aki mindig mindent megoldott,
kimondta a kegyetlent is, nem csak mosolygott,
viseli a felelősséget, lehet morogni, mit miért tett!
Ha rám mértétek a felelősséget, a kegyetlent is viseljétek!