Éjjel a téren,
hazafelé éppen –
álmos rigó
szundikál szépen.

Hunyorog szeme,
benne kis kétely:
„Mit akar tőlem
ez a nőszemély
itt, az éjben még?”

Megállok, nevetek,
sárga csőre ragyog –
oly remek!
„Miért nem alszol,
te sárgacsőrű
barátom?”

Éjjel a téren
fényes kis madaram
csodálkozik rajtam,
álmosan, halkan:

„Mit akar tőlem
ez a szőke nőszemély
ilyen későn,
e hideg téren?”

Aztán lépek –
hazamegyek végre.
Ágy vár, csend,
lehunyódó létre.

És álmomban újra
ott ül velem szemben
egy sárgacsőrű rigó,
kicsit még mindig
csodálkozva bennem.