Visszafogott néha, ha egyedül kellett megtennem dolgokat. Na, nem mindenre igaz ez, hisz az életem nagy részét igen is, egyedül tettem meg. Születésemtől fogva. A legtöbb időt önmagammal töltöttem. Néha társas magányban és néha valóságosan is.

Megmaradt benne egy nagyon jó érzés, ha bezárhatom magam mögött az ajtót. Szeretem az otthonom. Szerettem akkor is, amikor az egy kollégiumi szoba, vagy albérlet volt csupán. Ha visszagondolok, nagyon sok hétvégét töltöttem el egyedül, mire felnőtt lettem. Őrzöm azoknak az időknek a különleges hangulatát.

Elmenni valahová, szórakozni, kikapcsolódni, programon részt venni, egyedül nem mertem. Egy nő egyedül az utcán, különösen este, vagy éjjel, az nem illendő. Ezt valóban nem tudom, honnan is veszem.
Aztán fordult az idő kereke. Egyedül élek és már nem vagyok bizonytalan. Gyakran hiszem magam erősnek és ez ad kis lökést, ha kell. Szóval egyedül elmenni valahová. Megérett bennem a bátorság, vagy elszántság, vagy csupán a kedvem jött meg.

Nem érdekel a társadalmi megbélyegzés. Már ösztönzőbb a kíváncsiság, vagy maga az élmény lehetősége, hogy holmi külső elvárások gátoljanak. Szóval, megyek egyedül, ha nem akad kísérő. Mert annyira érdekel az a dolog, hogy nem fogom kihagyni azért, mert nincs hozzá társam.

Vannak olyan események, amelyek különösen vonzanak. Aztán kihagytam valamit, mert a környezetemben nem volt arra kíváncsi más. Volt, hogy a rendezvény időpontja tartott vissza másokat. Így aztán döntöttem és megtettem. Egyedül.

Mentem egyedül. Igazi beavatás volt némelyik. Az utolsó trolival hazajönni, kész expedíció. De az élmény, a rendezvény hangulata nem csorbult. Az éjszakai koncerten számtalan magányosan érkezőt pillantottam meg. A végén hazainduló egyesek szinte többnek látszottak, mint a párok, vagy társaságok. Egy színház, bemutató, előadás, pedig még jobban megmutatta, milyen sokan járnak eseményekre szólóban.

Most én antiszociális vagyok? Vesztes? Nem. Kíváncsi és érdeklődő. Többre értékelek egy modern darabot, egy fura hangszeres bemutatót, mint a heverést a tévé előtt. Mert ugye, nincs is tévém. Amire a szívem vágyik, megteszem, akkor is, ha nincs hozzá kísérőm. Változott a mentalitásom, és nőtt a szabadságérzetem.

Nagyon sok élménnyel lettem így gazdagabb!

"Hallgatni tudni s egyedül lenni tudni, ez a legelőkelőbb lelkek sajátja." Móricz Zsigmond