A 15. század végétől a 18. századig húzódóan az egyház és az állam perekben ítélt el szerintük boszorkányságért nőket. Ma ez jutott eszembe először az Alaptörvény szövege miatt. „Magyarország Alaptörvényének tizenötödik módosítása megerősíti, hogy az ember születési neme biológiai adottság, amely – a teremtés sorrendjével egyezően – vagy férfi, vagy nő lehet” Az Országgyűlés honlapján olvasható szöveg szerint a módosítás megerősíti, hogy„az ember születési neme biológiai adottság, amely – a teremtés sorrendjével egyezően – vagy férfi, vagy nő lehet”.

            A teremtés sorrendjében, ami egy nagyon erős bibliai utalás! Mózes könyvének második fejezetének huszonharmadik versére utal, amit én azért nem így értelmezek. Butuska női agyam, valószínűleg kevés. Szóval, vegyük észre magunkat, mi nők, hogy csak másodrendű állampolgárok vagyunk. Nem mintha szükséges lenne, érezzük ezt erősen a mindennapi életben. Túlzok? Lehet.

            Mérő Vera Lúg című regénye járt a kezemben, és ez befolyásolta az érzéseimet a témában. Nem az, hogy az elkövető kiszabadulhat, hanem az eljárás folyamata. Felzaklató az egész megalázó és kegyetlenül érzéketlen folyamat! Komolyan, mintha az áldozat lenne a bűnös! Kivesézik a testi sérülések mibenlétét és következményeit, nem csak férfiak, hanem nők is, mintha magyarázni kellene a minőségi változást. Mindig megrémít a női érzéketlenség a másik nő traumája iránt! Mintha a teremtés sorrendjében ő előrébb állna a sorban! Pedig minden nő, személyi száma kettővel kezdődik.

            Elrugaszkodott hitek, elképzelések és kirekesztő gondolatok uralják a mai életet. Bármiről is van szó, nem a humánum, a megértés, az együttérzés, a szabad embernek járó igazság keresése számít, hanem csak az érdek. A magasabban álló, az erősebbnek gondolt, a hatalommal bíró pökhendisége a többi emberrel szemben.

            A szeretetben, a pozitív emberbarát eszmékben hívők csendesek. Nem harsányak! A szeretetet érezni kell, nem kikiabálni, plakátra festeni, reklámozni. Úgy nem lehet. De érezzük egymást némán is, egy mosoly, kedves gesztus is elég. Szeretni a másikat, az életet, a világot, olyan, mint egy belső mágnes. Vonzom a hozzám hasonló boldogokat és taszítom a gyűlölködőket.