2024. Kemény önismereti és traumakezelési időszakon vagyok túl, amikor hozzákezdek ehhez a regényhez. Beleírom az összes terhet, ami a lelkemben volt, van.

Autofikciós regény, ami azt jelenti, életrajzi tényeket színesítettem fikciókkal. A valóságot azért kevertem a kitalált történetekkel, hogy olvashatóbb, kellemesebb olvasmány legyen. Írás közben keveredtek bennem az érzelmek. Alapból egy derűs személyiség vagyok, de az alap történet végül is trauma.

Megítélni magam nem tudom. Az, az olvasó dolga. De maga az írás, és a könyvkiadás folyamata adott a fejlődésemnek egy lezárást.

„A hálóban a nagytükör előtt öltözök át. Farmer, póló és pulcsi. A pont a végére, a sál. Tágas ez a fiók, van miből válogatni. Az arcaimat tartom itt. 

Ki legyek ma? A szép selyem, francia kendő a Monet mintával? Pöttyös? Fehér pamut? Vagy a piros sál? Az a finom piros kasmír jó lesz. Ilyen szép dolgaim nem lehettek régen, mióta egyedül élek, szabadon kényeztethetem magamat.

Anyám nem fogja szó nélkül hagyni, – Mi van rajtad megint? Tudod te hány éves vagy? Még öltözködni se tudsz! Csak szégyenkezek miattad!

Nem baj. Túlélem. Hamarabb meghal inkább, mint megszeretne. Indulás előtt szétnézek a lakásban. Minden a helyén. Ablakok bezárva, hálóban az ágytakaró simára húzva, fürdőben minden törülköző a helyén. Konyha oké, elmosogatva, elpakolva, konyharuhák esztétikusan elrendezve. Indulhatok.”

A könyvbemutatókon mindig volt pozitív és negatív reakció is. Egyesek köszönték, hogy megírtam, mert ők is megéltek hasonlót. Mások pedig megróttak, mert illetlenség kibeszélni az anyánkat. Egyik vélemény sem bántott.

„Ülök a kanapén. Álmos vagyok, mindjárt lefekszem. Nézem Pétert, aki készülődik. Járkál a lakásban, beszél hozzám. A hangja halk és kedves, néha rám néz. Kitágul a pupillája, és ettől olyan gyermeki. Csinos a szőr mintája, van benne egy különös báj. Szépen feszül a fenekén a nadrág. Szépen és nem ízléstelenül. Formás. Lelke van, nemes és egyszerű, semmi csillogás, nem villogtatja nekem a férfi eszményt. Egy kedves és jó ember, aki mellett szabad lehetek, mert ő is az. Nem hordok álarcot, mert ő is mez telen.

Rejtélyes okból, a szívemben maradt egy csöpp ifjúság. Öregszik a bőröm, a lábam, öregszem itt-ott, de a szívem az nem. A szívem az ugyan az! Nézem magam néha a tükörben és nevetésre ingerel a látvány, ki ez a nő?”

A könyv szerkesztője Hajdú László, szeretek vele dolgozni. Könnyen szót értünk egy mással. A borítót Csorvási Kornélia készítette.

Ha szeretnéd megismerni a regényemet, a Nem bánok semmit című kötetemet, megvásárolhatod a szerzői oldalamon megjelölt helyen, hamarosan pedig a webshopomban is.