2024-ben még éppen csak bontogattam írói szárnyaimat. A blogom már két éve működött, a stílusom csiszolódott, a gondolataim pedig egyre gyakrabban kívánkoztak papírra.

Elvégeztem egy írótanfolyamot is. Ettől aztán végképp vérszemet kaptam. Írtam, írtam, és még többet írtam. Könyvkiadásra azonban nem gondoltam. Ugyan már! Attól még messze voltam. Legalábbis azt hittem.

Egy napon azzal a szerény szándékkal indultam a közeli papírboltba, hogy kinyomtattassak egy versemet. Ajándékba szántam.

Sándor, az üzlet tulajdonosa, nyomtatást is vállalt. Amíg elkészült a néhány oldal, beszélgetni kezdtünk. Versekről, írásról, alkotásról, könyvekről.

És akkor történt valami.

Bementem egyetlen verssel, és egy könyv gondolatával jöttem ki.

Sándor ugyanis egy órácska alatt rábeszélt, hogy állítsak össze egy verseskötetet. Ő pedig elkészíti nekem. Bátorított, lelkesített, szakmai tanácsokkal látott el. Olyan természetességgel beszélt a könyvemről, mintha az már létezne, csak én nem vettem volna észre.

Egy hónap múlva már vittem is hozzá a kéziratot.

Így született meg az első könyvem, a Küldj egy angyalt!

Nem nagy kiadó gondozásában, nem futószalagon, hanem kézi munkával, odafigyeléssel, szeretettel. Ettől számomra különösen értékes.

A borítóját Csorvási Kornélia fotós készítette. Neki is ez volt az első könyvborítója. Két első találkozott tehát ebben a kis kötetben.

És persze ott volt a múzsám is.

Mert múzsa nélkül ugyan lehet verset írni, de minek megnehezíteni az ember dolgát? Ő sokat segített az ihlet megszületésében, és a címadó verset is neki köszönhetem.

Küldj egy angyalt!

Küldj egy angyalt!
Nagy legyen és erős,
nem baj, ha szárnya nem hófehér.
Az én angyalom legyen,
mutasson utat amerre megyek,
itt vagyok és várom őt,
a kőszikla győzedelmeskedőt.

Ma már más szemmel olvasom ezeket a verseket.

Látom bennük a tanuló költőt. A bizonytalan ritmusokat, a keresgélő szavakat, az olykor túlságosan is nagyra növesztett érzelmeket. Ma talán másként írnám őket.

De nem írom át.

Mert ezek a versek a lelkem első gyermekei.

És az első gyermekét az ember akkor is szereti, ha később észreveszi, hogy kicsit csálén áll a sapkája.

Ebben a kötetben még minden benne van abból a különös, kezdeti bátorságból, amikor az ember nem tudja pontosan, mire képes, ezért megpróbálja.

És benne van a vágy is, hogy valaki egyszer csak megérkezzen, és elcsendesítse a vihart.

Küldesz nekem angyalt?
Szél fújja arcom, vihar tépi ruhám,
úgy szeretnék már jobb időt,
ne támolyogjak egyedül, bután,
vigye tőlem messze a viharfelhőt.

Azóta újabb könyveim születtek. Változtam, tanultam, másként írok. De ez a kis kötet mindig különleges helyet foglal el a szívemben.

Mert vele kezdődött minden.

És mert néha az angyal nem szárnyakkal érkezik.

Hanem egy papírboltban áll a nyomtató mellett, és azt mondja:

– Miért nem csinálunk ebből egy könyvet?

Ha szeretnéd megismerni az első verseimet, a Küldj egy angyalt! című kötetemet megvásárolhatod a szerzői oldalamon megjelölt helyen, hamarosan pedig a webshopomban is.