magammal együtt élni
nem volt ajándék
koptak körülöttem
nevek
arcok
mondatok maradtak félben
nem mindenki hiányzik
az idő nem simogatott
inkább ledörzsölt
rétegről rétegre
míg végre látszom
nem javított ki
csak nem hagyta
hogy hazudjak tovább
nem keresem a hibát
elfáradt bennem
az ítélkezés
amit nem értek
nem cipelem
leesett rólam
a muszáj
és vele együtt
pár ember is
nem tudom mikor történt
csak egyszer
nem szorított tovább az ég
és ez elég
mert ami maradt
az nem kevés
hanem én