Isteni volt ma az idő. Kizöldült már szépen minden. A hőmérséklet ideális, nincs túl meleg sem. Jó a szabadban lenni, és mozgás közben sem izzadunk le. Ezt én megtartanám egész évre kényelmi okokból.
Elindultunk babakocsival, és már út közben a kocsi aljába gyömöszöltem a kabátjainkat. A tóhoz igyekeztünk, ahol szokatlanul sokan voltak. Mások is a természetbe vágyakoztak a kellemes idő miatt. Vittünk magunkkal egy zacskóban tápot a kacsák etetéséhez. Nem mi gondoltunk egyedül erre. A kacsák azonban nem úgy viselkedtek, ahogyan máskor. Szálldostak jó magasra, veszekedtek egymással és közel se jöttek a parthoz.
Egy 2 éves gyereknek nehéz elmagyarázni, hogy hiába dobáljuk a vízbe az eleséget, hát hagytam. Azt gondoltam, ha észlelik az ennivalót, talán közelebb jönnek. Nem jöttek. Egy idő után a gyerek a parton a galamboknak dobált, azok pedig nagyon ügyesen kapkodták fel a kaját. Szép fényes tollú galambok voltak, látszott, hozzá szoktak az ember közelségéhez. Amikor elfogyott a zacskóból a táp, felcihelődtünk, hogy játszóteret keressünk. A kis fahídon toltam a babakocsit, amikor megláttam a vízen, hogy a bedobált élelem egy csomó kis halat csalt oda. Ők aztán lelkesen ették a kacsáknak szánt táplálékot.
Később a játszótéren is vidáman telt az idő, kellemes nap volt, jól esően elfáradtunk. Este elgondolkoztam a történéseken. Érdekes kis fordulatok alakultak ki. Mi, emberek is, néha elmérjük az irányt. Etetnénk a „kacsát”, ajándékokkal lepjük meg, de nem találkozunk megfelelően össze. A lelkesedésünkre a címzett helyett, jelentkezik a „madár”. Neki éppen az kell, amit mi adni tudunk, de nem biztos, hogy éppen ő a szimpatikus nekünk. Végül, amikor elégedetlenül elvonulnánk, megjelenik a „Halak” és kiderül, nála értünk célba.
Érdekes az élet a maga fordulataival. Nyitott szemmel, nyílt tekintettel kell járnunk benne, hogy észrevehessük mind azt, amit kell. A fényes tollú kacsánk nem érdekli a közeledésünk, a szelíd galamb pedig, bennünket nem érdekel, de aztán jöhet a Halak, és minden kialakul. A kis buktatóktól nem érdemes megriadni, a végén úgy is minden a helyére kerül!