Ismeritek a vízbefúló segítésére sietés veszélyeit? Vízben fuldokló ember észlelésekor azonnal értesítenem kell a megfelelő személyeket! A megfelelő személyeket! Laikus ként kötelességünk javítani a helyzeten, de csak megfelelő keretek között! Például, kiváló úszástudás birtokában ugorjunk utána. Szem előtt kell tartanod, hogy kiváló úszástechnika és gyakorlat mellett is veszélyes a fuldokló mentése. A fuldokló a pánik miatt nem mérlegel, kapaszkodik, rugdos, az életét próbálja menteni. Ösztönösen, a te életed árán is. Nem véletlenül a cselekvő személye, mert gyenge úszástudományom miatt nem ugranék mentésre. Akkor legfeljebb két áldozat lenne.

Blogomban megosztom veled az utazásaim történetét a lelkem körül. Kiváló terápia nekem, és talán a személyes példám bemutatásával ösztönzök másokat is egy teljesebb életre. Igyekszem éreztetni a határaimat, a kudarcaimat is. Gyakran utalok arra is, hogy amikor kell, fordulok segítségért avatott szakemberekhez is. Ez utóbbit komolyan is veszem. Nem kaparászok a sebeimben hentesbárddal, ha szikére és sebészre van szükségem. Teszem magamért, amit kell. Törődök magammal, mert hiszem, ez egyedül az én kötelességem. Biztatlak Téged is arra, vedd a kezedbe az irányítást, és ne várj kívülről semmit, mert az nem segít.

Ez az egész azért nem teljesen zavartalan. Mégis meglepett, hogy másokat is ér néha inzultus a mást képzelők részéről! Ezt nem is értem igazán! Írtam már néhányszor, hogy aki nem ért velem egyet, nem tetszik a stílusom, zavarja a mondanivalóm, az ne olvasson! Szíve joga, elfogadom, mert én sem keresgélek olyan kertekben, ahol nem kedvem szerint ápolják a növényeket.
Sőt, bevallom hősiesen, tiltok, ha kell! Tudom, ez nem szép dolog, de érzékeny lelkem így tudom megvédeni az érdemtelen támadásoktól. A legjobb barátom a szememre vetette, túl sok a tiltásom. Lehet, hogy igaza van, de nem tudok jobbat. Amikor egy olvasóm felhívott és telefonon mondta el, hogy azonnal töröljem a blogomat, hát én nem tettem a kedvére. Tiltottam. Van ebben valami nagyon személyes is, így tartom számon a számomra fontos személyeket! Ha itt vagy velem, olvaslak, olvasom az üzeneteid, csevegek veled, ha kedved van rám, törődök veled így is. Fontos vagy, mert ha nem, akkor itt sem lennél.

Szelektálok? Lehet. De ahogyan nem várom el az egész világtól, hogy fogadjon el és szeressen így, ahogy vagyok, feltételek nélkül, én sem vagyok képes mindenkit a szívemre ölelni. Tisztelettel kérlek, fogadd el tőlem ezt! Akik pedig vagytok nekem, hát tudjátok, szeretlek Titeket!